Sügeres vizek

Az első fekete sügerem megfogása előtt is kizárólag a ragadozó halak horogra csalása jelentett számomra megfelelő kihívást a horgászatban, de onnan olyan fordulatot vett a további horgászpályám, hogy azóta is ha horgászatról van szó akkor kizárólag a fekákat hajtom. Az azóta eltelt időkben több olyan lakókörnyezetemben lévő tóra is elvetődtem, amelyekről tudomásomra jutott, hogy van bennük fekusz, úgymint a Pisztrángsügér tóra - Surányba, a Kerek tóra - Esztergomba és az Erdőkertesi tóra, de egyiken sem volt eredményem, egyetlen fekát sem fogtam sehol. Kezdtem elkeseredni és elkezdtem magamban keresni a hibát, de amikor 2011.-ben az első délegyházi horgásztúránkra indultunk Anti barátommal, bebizonyosodott, hogy van még remény, mert hogy fogtam fekete sügereket! Ha jól emlékszem 3-at is pár óra pergetés alatt. Nagyon boldog percek voltak ezek... Azóta is rendszeresen visszajárok oda, mert nagyon a szívemhez nőtt a környék. Vadregényes, óriási, nyugodt vízfelületek melyek igen szép sügérállománnyal bírnak. Ismereteim szerint Délegyháza, Dunavarsány és Bugyi vonzáskörzetében közel 20 bányató is van, mely annak köszönhető, hogy a környék talaja jó minőségű sódert rejt, amit igyekeztek kitermelni. Ez a kitermelés napjainkban folyik, tehát újabb és újabb tavak keletkeznek. Mivel a legnagyobb délegyházi tavak már több mint 20-25éve keletkeztek, ezért mára elvesztették a kopár kavicsbánya tó jellegüket és gyönyörűen benőtt vadregényes és buja környezetű tavakká alakultak. Legnagyobb örömömre szinte mindegyik tóban megtalálható a fekete sügér és jól is érzi magát, de az I., II., III., IV., V., és VI.-os tavakban biztosan van, ezt tapasztaltam is.

A fentieken kívül van még pár horgászvíz amely az elmondások alapján kimondottan jó feketsügér állománnyal bír. Az egyik ilyen az Oroszlányi hőerőmű hűtőtava, a bokodi tó, mely télen is alkalmas a fekavadászatra mivel nem hül le a hőmérséklete túlzottan és aktívak maradnak a halak. Délmagyarországon is van pár jobbacska feketesügeres pálya, mégpedig a Somogy megyei Bélavári és Somogyudvarhelyi tavak, melyek szintén öreg kavicsbánya tavak, gyönyörű és vadregényes környezettel. Ezeken a tavakon még nem jártam, de tervezem már, hogy meglátogatom őket.

Az első...

"Az első mindig nyomot hagy", tartja a mondás - ez nálam is így volt, noha igazság szerint nem is ez az életem első fekája, de ezt tartom annak. Első hazai fekete sügeres élményeim, nem datálhatóak túl régre. 2010. nyarán fogtam véletlenül, a legnagyobb megdöbbenésemre az első kisebb, úgy 25centis példányt, pergetés közben egy tollas és csillámos végű 2-es Mepps körforgóval, a közeli Omszki tavon. Nagyon meglepődtem, de egyidőben valami meg is mozdult bennem. Azt hittem naphalon és vízisiklón kívül nincsen más élőlény abban a tóban, de tévedtem. Ez bizony fekete sügér, mégpedig "nagyszájú"! Gyermekkoromban, a szüleim révén már több ízben volt lehetőségem és szerencsém "bass"-t fogni Kanadában, de ezek mára már csupán megfakult emlékképekké váltak, melyekre mindig szívemben melegséggel gondoltam vissza, mint valami mesebeli lényre. Mindig ábrándoztam és csorgattam a nyálam amikor a PVTV vagy a Fishing&Hunting csatornán épp egy észak amerikai "Bass" fogó verseny ment. Elkezdtem hát kijárogatni, ha időm engedte és dobáltam mindenféle pergető alkalmatosságot, inkább kevesebb, mint több sikerrel. De többször is felfedeztem őket. Polarizált szemüvegemnek és a viszonylag tiszta víznek köszönhetően többször is láttam őket kisebb csapatokban vonulni a part mentén, vagy csupán magányosan leselkedni a nádfal szélén. De amatőr pergetőként nem tudtam őket horogra csalni és ez el is vette egy ideig a kedvemet. Időnként még kijárogattam, de 2-3 kisebb példányon kívül nem tudtam többet fogni. Elhatároztam, hogy tovább mélyítem a tudásomat mert rá kellett jöjjek, hogy az eddig ismert hagyományos pergetőmódszerekkel, nem könnyű őket kapásra bírni. Elkezdtem új helyek után is nézni, mert ha itt van, gondoltam magamban, akkor máshol is előfordulhat e halacska. Íme egy fotó az első hazai fekete sügeremről, mely meghatározta a további horgászpályafutásomat:

Horgászmódszerek

Ezen a helyen összegyűjtöttem azokat az ismereteket amelyeket nagy általánosságban tudni lehet eme kis kedvencem horgászatáról. Természetesen lehetnek más tapasztalatok és vélemények is, de megpróbálom objektíven felvázolni a legfőbb tudnivalókat.

Egyedülálló imádata onnan ered, hogy egy igazi kihívás a horogra csalása, átverése és ha sikerült akkor pedig a fárasztása páratlan élményt nyújt a szerencsés horgásznak.

A fekete sügér olyan viselkedési formákat mutat, amely semmilyen más halfajra nem jellemzőek. Gyakorlatilag mindenféle táplálékot hajlandó megenni, ami él és mozog a vízben. Fő tápláléka a babahalak, kishalak mellett, imádja a rákokat, békákat, ebihalakat, de állítólag a vízfelszínen úszó rágcsálókat, kisebb siklókat, vízimadár fiókákat is elkapja időnként. Mivel kíváncsisága határtalan, ezért majdnem minden pergető műcsalival megfogható, ha éppen jól kapnak és megfelelőek a körülmények. Viszont óriási kontrasztban áll a kíváncsiságával az óvatossága, ha gyanakvóra veszi a figurát, akkor az őrületbe kergeti a horgászt azzal, hogy rendre leköveti a műcsalikat, megmutatja magát a horgásznak, de az áhított kapás elmarad. na ekkor érdemes lecserélni a csalinkat és újból megpróbálni becsapni.

Ha sikerül becsapnunk akkor ne csodálkozzunk, hogy a kisebb 20-25centis példányok is olyat oda tudnak verni a gerinces botunknak, mintha egy sokkal nagyobb halat akasztottunk volna. Relatív hamar kifáradnak, de a rövid fárasztás ideje alatt többet vannak a víz felett, mint alatta. A fekák kiugrálása a fárasztás során igen komoly probléma, nagyon sok halat veszíthet el az ember emiatt. Egyszerűen a víz fölött kirázzák a szájukból a horgot. Ez ellen nem könnyű védekezni. Az amerikai profi pergetők erre azt a megoldást találták ki, hogy minimalizálják a fárasztási időt és villámgyorsan kiemelik. Fontos, hogy a zsinórt egy pillanatra sem szabad hagyni meglazulni, mert ha mégis meglazul akkor a horog nagyobb eséllyel akadhat ki a hal szájából. A fekete sügér szája igen erős, ezért is lehet ezt a módszert alkalmazni. Kiemelése igen egyszerű és gyors. Miután megadta magát a hal, az alsó állkapcsánál megragadva könnyen beemelhető a csónakba. Ez egy bevett szokás, a hal egyáltalán nem sérül meg, és ha jól megfogja az ember, akkor nem tud kiugrani a kezéből. A fogaitól pedig nem kell tartani, mert ugyan sok van neki, de ezek olyan aprók, mint a harcsának és hacsak nem húzgáljuk az ujjunkat a hal szájában ide-oda akkor nem érhet minket baleset. Érdekes megfigyelésem, hogy a kiemelt hal csak a legritkább esetben fickándozik a kezünkben, vagy a csónakban és teljes nyugalommal engedi a fotózást, méricskélést és sebfertőtlenítést.

Hektikusan esznek, de gyakorlatilag minden napszakban és mindenféle időjárási viszonyok között foghatunk belőlük. Én nem tudtam semmiféle rendszert találni benne. Hol szeles viharos időben, hol szikrázó napsütésben és a legnagyobb kánikulában akadtak a horgunkra.

A felszerelésről:

A bot: 180-210cm hosszú gerinces! botot javaslok, mivel már említettem, hogy nagyon kemény a szájuk ezért egy lágy Ultralight bottal nem tudunk rendesen akasztani. Eleinte én is Ultralight bottal próbálkoztam, de sok elhibázott bevágásom és rossz akadásom volt. A gerinces bot azért is kell, mert többnyire Jig jellegű csalikkal, ill. gumi gilisztákkal és egyéb kreatúrákkal horgászunk és ezeket apróbb rángatásokkal vontatjuk be, melyhez kellően merev bot szükséges, a lágy bot pedig megnyúlik és nem tudjuk elérni a kívánt élethű mozgást a csalinkkal.

Az orsó: 20-as ill. 2000-es méretű orsókat használok, a lényeg, hogy megbízható legyen, finom futású, szépen rakja a zsinórt és a súlya harmonizáljon a botunk súlyával.

A zsinór: Jómagam mindig fonottal pergetek, de jobb minőségűeket választok. A nagy favoritom a méltán jóhírű, körszövött, amerikai power pro, mely ugyan egy kicsit hangos, de elnyűhetetlen. 0.15-ös vagy 0.19-es vastagságban használom. Egyes horgászok fluorocarbon előkét használnak, mely szinte láthatatlan, de szerintem szükségtelen, mivel gyengíti a szerelékünket és ha véletlenül egy csukesz csap le a csalinkra akkor könnyen eltépheti azt. Eleinte 20-22-es monofil zsinórral próbálkoztam, mondván hogy nincsenek olyan nagy fogai a fekáknak, de párszor pórul jártam és letépte a teljes szerelékemet egy-egy kiló feletti harcos. Fonottal ez még nem fordult elő. A fekete sügér a nagy szemeivel igen jól lát, de mégis azt tapasztalom, hogy nem törődik a zsinórral és szinte mindegy mit használunk, ha jó a csalink és éhesek.

A csalik:
Minden megszállott pergetőhorgásznak megvannak a kedvenc csalijai, titkos fegyverei amelyekben kellő hite és bizalma van. Ezzel én is így vagyok és most elárulok pár ilyen titkot. Az első számú kedvenceim a különböző gumigiliszták, úgymint a hosszú szalagos farkú "ribbontail worm", a szivar alakú "dinger worm" és a lapított végű "jelly worm"-ök. Ezeket lehet a legjobban, legingerlőbben rángatni és táncra bírni a vízben. Imádják a fekák. Használt márkák: Yum, Mann's, Culprit, Zoom, stb. Ezek beszerzése manapság pofonegyszerű, hála a világhálónak és 1-2 hét alatt a postaládánkban is van a megrendelt csodacsali az Egyesült Államokból. Nem tértem még ki a csalik színére. Érdemes kísérletezni, de ami nagy általánosságban elmondható, hogy a fekete és a sötétebb színek bizonyultak a legfogósabbnak. Ezek közül is kiemelkedő a fekete-piros, ill. a fekete-kék kombinációja ill. a barnás-zöld (watermelon seed, pumpkin seed), de nagyon jók még a vérvörös, a sötétkék és a sötétzöld színek is. A lehetőségek és kombinációk tárháza végtelen. Vannak csillámos-flitteres csalik is melyek a napfény hatására meg-meg csillannak a víz felszíne alatt, napos időben érdemes ilyenekkel próbálkozni. Nem csak a gumi giliszták bizonyulnak hatásos fegyvernek a fekák elleni küzdelemben. Bár itt meg kell említsem, hogy azzal is számolni kell, hogy az efféle lágy műcsalik igen sokszor esnek áldozatul a fekák vehemens kapásainak. Kegyetlenül megtépázzák azokat és horgászatonként többet is elfogyasztanak a készletünkből. A "ribbontail"-ek mellett különféle vízi "szörnyek" is eredményes csalik lehetnek, úgymint béka, rák, szalamandra, polip utánzatok és egyéb különféle megmagyarázhatatlan gumi lények.

 

A gumi csalik mellett természetesen a hagyományos wobblerekkel is eredményesek lehetünk. Egyes pergetők előszeretettel horgásznak felszíni csalikkal is, mivel az ezekre történő rávágások rendkívül látványosak tudnak lenni. Felszíni popperek, "walk the dog"-ok is kellően fel tudják ingerelni a kíváncsi fekákat. A felszíni béka imitációk különösen fogós csalik, közülük is talán a legfogósabb a Japán Deps - Basirisky méregdrága műbékája, de például az egyszerű és hagyományos körforgókkal, pl. a Mepps "Black Fury"-val is már többször eredményesen horgásztam. Sőt az első hazai fekete sügeremet is egy 2-es Mepps-el fogtam. Szintén speciálisan fekete sügérre kifejlesztett csalik a különféle Jig-ek és Spinnerbaitek is, melyekkel szintén érdemes próbálkozni.

A horog és a szerelék:
Horognak feltétlenül jó minőségű speciális Offset horgot válasszunk. Javasolt márkák: Illex, Daiwa, Gamakatsu, VMC, stb. Méretnek én többnyire 4/0-ásat használok, néha 5/0-ásat. Ha óvni akarjuk a sügereket akkor hozzám hasonlóan mindig nyomjuk le fogóval a horog szakállát!!! Ezzel megnehezítjük ugyan a dolgunkat, de a halnak jóval kevesebb fájdalmat okozunk a horog kiszabadításakor. Speciális fekete sügeres szerelék a Texas, a Carolina és a Florida Rig. Ezek elkészítése pofon egyszerű. A két első szerelék típus csúszó ólommal van ellátva. A különbség csupán a kettő között annyi, hogy a Texas rig-nél közvetlenül a csali felett van rögzítve az ólom, míg a Carolinánál a csali felett 20-30cm-re, míg a Florida rig esetében egy becsavarható (screw in) ólmot csavarunk a gumi csalink orrába. Az ólom súlyát a csalink méretétől függően 1-10grammig változtathatjuk. Jómagam többnyire 2gr-os csúszó ólmot szerelek fel a Texas rig-es szerelékemre, mivel így lassabb süllyedés érhető el. Annyi eltérés van az általam alkalmazott szerelékben, hogy én nem fixálom le a csúszó ólmot és hagyom szabadon csúszkálni. Ha észrevesszük, hogy a fekák a felszín közelében mozognak ill. táplálkoznak akkor érdemes levenni a csúszóólmot és szabadon lebegtetni a csalinkat az orruk előtt. Ez a csel többnyire be szokott válni. A legtöbbször mégis a fenéken óvatosan pedzegtetett gumi csalinak vernek oda, de nem ritka az sem amikor az éppen becsobbanó csalit szinte reptében kapja el. Ez a kedvenc kapásom, pazar látvány.
A csalinkat feltétlenül úgy fűzzük fel, hogy a horog hegye rejtve legyen a gilisztánk, vagy gumi "szörnyünk" belsejében. Ezáltal "bokorugróvá" válik a csalink és így könnyedén és akadás mentesen  meghorgászhatjuk a bedőlt fák környékét, hínárfoltokat és nádtorzsákat, melyek optimális búvóhelyei lehetnek a fekuszoknak.