A fekete sügér


A fekete sügér (genus Micropterus - (Lacépède, 1802)) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjéhez, ezen belül a díszsügérfélék(naphalfélék) (Centrarchidae) családjához tartozó faj. Nagy gazdasági értékkel bíró hal, mely észak-amerikai élőhelyén kívül a világ számos pontjára elkerült és a horgászok kedvence lett, nem véletlenül.

7 fekete sügér fajt különböztetünk meg:
1.) Nagyszájú fekete sügér (largemouth bass) - Micropterus salmoides
2.) Kisszájú fekete sügér (smallmouth bass) - Micropterus dolomieu
3.) Pöttyös sügér - M. punctulatus
4.) Vörösszemű sügér - M. coosae
5.) Guadalupe sügér - M. treculii
6.) Suwannee sügér - M. notius
7.) Shoal sügér - M. cataractae

Az alábbiakban kizárólag nagyszájú (largemouth) fekete vagy másnéven a latin nevéből eredendően hazánkban "pisztráng" sügérnek is hívott faj bemutatására kerül sor:

Megjelenése:
Átlagos testhossza 8-40 centiméter, legfeljebb 80 centiméter lehet. Növekedése Magyarországon nem mondható gyorsnak, súlya legfeljebb 3-4 kilogrammot, hossza legfeljebb 40-50cm-et érhet el. Eredeti élőhelyén Észak-Amerikában 8-11 kilogrammos példányok is előfordulhatnak. A fekete sügér teste orsó alakú, oldalról erősen lapított, az öregebb példányok háta valamivel magasabb. Nagy feje a teljes hossz több mint egynegyedét teszi ki. Nagy méretű ragadozószája a szem hátsó szélének vonalán túl ér. Pikkelyei aprók, a fej egy részét és a kopoltyúfedőket is beborítják. 72-78 fésűs pikkelye van az oldalvonal mentén. Hátúszója jellegzetesen összetett, egy bevágás csaknem kettéosztja (10 tüskés és 13-15 lágy sugarú), az elülső kemény és tüskés rész alacsonyabb, mint a hátulsó lágy úszó. A farok alatti úszója 3 tüskés és 10-12 lágy sugarú. A hasúszókat bőr köti össze. Farokúszója csupán kissé kimetszett. Színük a környezeti viszonyoktól függően változhat. Háta olajzöld; oldalai világosabbak, sárgászöldek, sötét, felhő alakú foltokkal és rövid keresztsávokkal, hasa fehéres. Fején sötét pontok és rézsútos csíkok vannak. Az idősebb példányok sötétek, egyszínűek majdnem teljesen feketék is lehetnek. Az ivadék oldalait egy szabálytalan fekete foltokból álló sáv díszíti, amely később fokozatosan eltűnik. 31-32 csigolyája van.
Elterjedése:
A fekete sügér az Amerikai Egyesült Államok és Kanada tiszta és hideg vizű nagyobb folyóiban és tavaiban őshonos. Előfordul a Hudson-öböltől a Szent Lőrinc-folyótól és a Nagy-tavaktól délre a Mississippi vízgyűjtő rendszerében egészen Québectől - Észak-Dakotáig, délen Észak Alabamáig és keleten Oklahomáig. A telepítések következtében azonban az Észak-Amerikai földrészen jelentősen bővült az élettere. Gazdasági hasznot hozhat sikeres tenyésztőjének ezért a világ számos más részére akklimatizálták, így Brazíliában, a Fülöp-szigeteken, Hong-Kongban, Dél-Afrikában, Japánban és Európában. Európai akklimatizálása a törpeharcsáéhoz hasonlóan - Max von dem Borne német haltenyésztő, tudós és sporthorgász nevéhez fűződik. Ez a sportember volt az aki elhatározta, hogy az Amerikában őshonos fekete sügért behozza Németországba, azzal a szándékkal, hogy elszaporítsa és, hogy egy igazi sporthallal ajándékozza meg a sporthorgászat szerelmeseit. A történet 1883-ban kezdődött. A New York közelében begyűjtött kb. 50 egyedből álló szállítmány már a hosszú utazás alatt is erősen megfogyatkozott , de 1885-re mindössze 10 példány maradt meg. Ez a 10 hal jelentette a „törzsállományt”, ezek továbbtenyésztéséből származnak az Európában szórványosan megtalálható fekete sügér kolóniák. Jelentősebb állományuk alakult ki mára Spanyolországban, Dél-Franciaországban és Angliában.
Hazánkban először Somogysárdon kezdtek foglalkozni a fekete sügér (pisztrángsügér) tógazdasági tenyésztésével. 1909-ben telepítettek először a Balatonba, majd néhány év után a Dunában és a Drávában is megjelent (Vutskits 1913). Az azóta eltelt időben hazánk számos vizébe telepítették, elsősorban sporthorgászati célból, kevés sikerrel. Nagyobb arányú telepítésére a Soroksári-Duna ágban került sor, valamikor az ötvenes évek elején. Kisebb mennyiségeket telepítettek hőerőművek hűtőtavaiba is, ahol jól érezte magát, szaporodott és gyorsan fejlődött. A horgászok a kezdeti sikeres fogási tapasztalatok után, arról kezdtek panaszkodni, hogy a halat nem lehet megfogni. Később a fekete sügér „eltűnt", vagy legalábbis a horgászok nem nagyon találkoztak vele. Ennek a magyarázata több dolog is lehet a vízminőség romláson keresztül a horgászok kapzsiságáig. Napjainkban legnagyobb örömünkre újra feljövőben van az állománya és mára szinte előfordul az egész országban. Több horgásztóba is telepítették a törpeharcsák visszaszorítása végett és ahol megfelelő körülményekre talált ott önfenntartó állományok alakultak ki. A legnagyobb népességben a hőerőművek hűtőtavaiban (Bokod, Bánhida, stb.), a soroksári ill. ráckevei Duna ág közelében lévő tisztavízű bányató rendszerekben (csepeli, bugyi, délegyházi tavak) és a Kiskunság csatornarendszerében van jelen.
Elterjedését elősegíti, hogy hazánkban "védett" halként kezelik és óvják a legtöbb előfordulási helyén és tilos elvinni!
Biológiája:
Tipikus élőhelyét a mély, tisztavízű tavak és a lassú folyóvizek képezik. Fiatal korban kedveli a dús növényzetet, de a szaporodási időszaktól eltekintve nincsenek különösebb környezeti igényei. A 30 °C-ot meghaladó hőmérsékletű vízben is jól érzi magát, kísérleti körülmények közt még az 1,5 mg/l értékre süllyedő oxigéntartalmat is elviselte. Ivarérettségét hároméves korában éri el. Ívási ideje nálunk rendszerint májusban van. A hím egy sekély vizű (30-130 cm), kemény aljzatú, védett helyen kezdi el fészkét építeni, mihelyt a víz 16 °C-ra melegszik fel. A fészek egy 60-90 cm-es átmérőjű gödör, amely legfeljebb arasznyi mélységű. Ennek elkészítése során a hím csak a talajt szórja ki, a gyökereket, keményebb növényi maradványokat a fészken belül hagyja. Az elkészült ívóhelyet ádázan védi minden betolakodóval szemben. A naphalhoz hasonlóan a pisztrángsügér is kolóniákban ívik, a fészkek egymáshoz közel helyezkednek el. 18-20 °C hőmérsékleten kezdődik a nász. A nőstény ikráit több részletben rakja le, általában több fészket is végigjárva. Éppen ezért a fészkenkénti ikraszám igen változó. Egy-egy nőstény, testnagyságától függően, 1000-10000 ikrát rak le. Egy-egy hím több ívási aktusban is részt vehet a szezon során. Nagyobb testű ikrásoknál is megfigyeltek már kétszeri ívást, különösen akkor, ha az első ívást a víz hirtelen lehűlése, majd gyors felmelegedése követte. A sárga, erősen ragadós ikraszemek 1,4-1,8 mm átmérőjűek. Kelésükhöz 2-3 napra van szükség. A gödörben fekvő vagy gyökerekre tapadt ikrát a hím oltalmazza, de a kikelő babahalak száma minden igyekezete ellenére általában alacsony. Ennek oka, hogy a fekete sügér ikrája rendkívül érzékeny a víz hullámzására, hőmérsékleti változásaira. Hazai viszonyok közt rendszerint jelentkeznek a káros hőingadozások, melyek csak az erőművi hűtővíz-tározókban mérséklődnek.
Az ívóhelyek közvetlen közelében önálló táplálékszerzésre induló - kb. 6 mm-es hosszúságú - apróságok csapatba verődnek, melyet egy ideig még az apa terelget. A viszonylag nagy állománysűrűség miatt nagy mennyiségű planktonra van szükség ahhoz, hogy az igen falánk ivadék jelentősebb számban maradjon életben. Az igen hamar jelentkező kannibalizmus még tovább ritkítja soraikat. Az ivadék a planktonfogyasztásról 25-40 mm-es nagyság elérésekor áttér a vegyes táplálékra, amelyben a rovarlárvák játsszák a legfontosabb szerepet. Az apró halak a kb. 50 mm-es sügérivadékok étrendjében jelennek meg. A kifejlett sügér vérbeli rablóhal. Revírjéhez hű, helyhez kötött halfaj, gyökerek, bedőlt fák és egyéb tereptárgyak közé rejtőzve les zsákmányára, de gyakran 5-6 egyedből álló kis csapatokban keresik táplálékukat, reggel és este a víz felszínén, egyébként a mélyebb rétegekben és a fenéken. Az adott vízterület táplálékkészletéhez jól alkalmazkodnak, hol a gerinctelen fauna, hol a halivadék játszik főszerepet. Kedvenc csemegéjüket képezik a békák, ebihalak és a rákok is. Emésztése rendkívül gyors, hazánkban Molnár és Tölg (1962) röntgenológiai vizsgálatokat is végzett ezzel kapcsolatban. A vizsgált 250-270 mm-es állatokat küsszel etették és 5, 10, 15, 20, valamint 25 °C hőmérsékleten sorrendben 110, 50, 37, 24 és 19 óra alatt tapasztalták a gyomortartalom ürülését.
Növekedési ütemét természetes vizeinkben eddig nem vizsgálták. Pénzes és Tölg (1977) tájékoztató adatai szerint az 1. évben 10-15, a 2. évben 25-32, a 4. évben 28-40, az 5. évben pedig 38-50 cm hosszúságot érhetnek el. A nőstények (ikrások) általában nagyobb termetűek a hímeknél (tejeseknél).
Legfeljebb 26 évig élhetnek (fogságban)!



2012. október 19., péntek

Sügeres vizek

Az első fekete sügerem megfogása előtt is kizárólag a ragadozó halak horogra csalása jelentett számomra megfelelő kihívást a horgászatban, de onnan olyan fordulatot vett a további horgászpályám, hogy azóta is ha horgászatról van szó akkor kizárólag a fekákat hajtom. Az azóta eltelt időkben több olyan lakókörnyezetemben lévő tóra is elvetődtem, amelyekről tudomásomra jutott, hogy van bennük fekusz, úgymint a Pisztrángsügér tóra - Surányba, a Kerek tóra - Esztergomba és az Erdőkertesi tóra, de egyiken sem volt eredményem, egyetlen fekát sem fogtam sehol. Kezdtem elkeseredni és elkezdtem magamban keresni a hibát, de amikor 2011.-ben az első délegyházi horgásztúránkra indultunk Anti barátommal, bebizonyosodott, hogy van még remény, mert hogy fogtam fekete sügereket! Ha jól emlékszem 3-at is pár óra pergetés alatt. Nagyon boldog percek voltak ezek... Azóta is rendszeresen visszajárok oda, mert nagyon a szívemhez nőtt a környék. Vadregényes, óriási, nyugodt vízfelületek melyek igen szép sügérállománnyal bírnak. Ismereteim szerint Délegyháza, Dunavarsány és Bugyi vonzáskörzetében közel 20 bányató is van, mely annak köszönhető, hogy a környék talaja jó minőségű sódert rejt, amit igyekeztek kitermelni. Ez a kitermelés napjainkban folyik, tehát újabb és újabb tavak keletkeznek. Mivel a legnagyobb délegyházi tavak már több mint 20-25éve keletkeztek, ezért mára elvesztették a kopár kavicsbánya tó jellegüket és gyönyörűen benőtt vadregényes és buja környezetű tavakká alakultak. Legnagyobb örömömre szinte mindegyik tóban megtalálható a fekete sügér és jól is érzi magát, de az I., II., III., IV., V., és VI.-os tavakban biztosan van, ezt tapasztaltam is.


A fentieken kívül van még pár horgászvíz amely az elmondások alapján kimondottan jó feketsügér állománnyal bír. Az egyik ilyen az Oroszlányi hőerőmű hűtőtava, a bokodi tó, mely télen is alkalmas a fekavadászatra mivel nem hül le a hőmérséklete túlzottan és aktívak maradnak a halak. Délmagyarországon is van pár jobbacska feketesügeres pálya, mégpedig a Somogy megyei Bélavári és Somogyudvarhelyi tavak, melyek szintén öreg kavicsbánya tavak, gyönyörű és vadregényes környezettel. Ezeken a tavakon még nem jártam, de tervezem már, hogy meglátogatom őket.
Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)