Ezen a helyen összegyűjtöttem azokat az ismereteket amelyeket nagy általánosságban tudni lehet eme kis kedvencem horgászatáról. Természetesen lehetnek más tapasztalatok és vélemények is, de megpróbálom objektíven felvázolni a legfőbb tudnivalókat.
Egyedülálló imádata onnan ered, hogy egy igazi kihívás a horogra csalása, átverése és ha sikerült akkor pedig a fárasztása páratlan élményt nyújt a szerencsés horgásznak.
A fekete sügér olyan viselkedési formákat mutat, amely semmilyen más halfajra nem jellemzőek. Gyakorlatilag mindenféle táplálékot hajlandó megenni, ami
él és mozog a vízben. Fő tápláléka a babahalak, kishalak mellett, imádja a rákokat, békákat, ebihalakat, de állítólag a vízfelszínen úszó rágcsálókat, kisebb siklókat, vízimadár fiókákat is elkapja időnként. Mivel kíváncsisága határtalan, ezért majdnem minden pergető műcsalival megfogható, ha éppen jól kapnak és megfelelőek a körülmények. Viszont óriási kontrasztban áll a kíváncsiságával az óvatossága, ha gyanakvóra veszi a figurát, akkor az őrületbe kergeti a horgászt azzal, hogy rendre leköveti a műcsalikat, megmutatja magát a horgásznak, de az áhított kapás elmarad. na ekkor érdemes lecserélni a csalinkat és újból megpróbálni becsapni.
Ha sikerül becsapnunk akkor ne csodálkozzunk, hogy a kisebb 20-25centis példányok is olyat oda tudnak verni a gerinces botunknak, mintha egy sokkal nagyobb halat akasztottunk volna. Relatív hamar kifáradnak, de a rövid fárasztás ideje alatt többet vannak a víz felett, mint alatta. A fekák kiugrálása a fárasztás során igen komoly probléma, nagyon sok halat veszíthet el az ember emiatt. Egyszerűen a víz fölött kirázzák a szájukból a horgot. Ez ellen nem könnyű védekezni. Az amerikai profi pergetők erre azt a megoldást találták ki, hogy minimalizálják a fárasztási időt és villámgyorsan kiemelik. Fontos, hogy a zsinórt egy pillanatra sem szabad hagyni meglazulni, mert ha mégis meglazul akkor a horog nagyobb eséllyel akadhat ki a hal szájából. A fekete sügér szája igen erős, ezért is lehet ezt a módszert alkalmazni. Kiemelése igen egyszerű és gyors. Miután megadta magát a hal, az alsó állkapcsánál megragadva könnyen beemelhető a csónakba. Ez egy bevett szokás, a hal egyáltalán nem sérül meg, és ha jól megfogja az ember, akkor nem tud kiugrani a kezéből. A fogaitól pedig nem kell tartani, mert ugyan sok van neki, de ezek olyan aprók, mint a harcsának és hacsak nem húzgáljuk az ujjunkat a hal szájában ide-oda akkor nem érhet minket baleset. Érdekes megfigyelésem, hogy a kiemelt hal csak a legritkább esetben fickándozik a kezünkben, vagy a csónakban és teljes nyugalommal engedi a fotózást, méricskélést és sebfertőtlenítést.
Hektikusan esznek, de gyakorlatilag minden napszakban és mindenféle időjárási viszonyok között foghatunk belőlük. Én nem tudtam semmiféle rendszert találni benne. Hol szeles viharos időben, hol szikrázó napsütésben és a legnagyobb kánikulában akadtak a horgunkra.
A felszerelésről:
A bot: 180-210cm hosszú gerinces! botot javaslok, mivel már említettem, hogy nagyon kemény a szájuk ezért egy lágy Ultralight bottal nem tudunk rendesen akasztani. Eleinte én is Ultralight bottal próbálkoztam, de sok elhibázott bevágásom és rossz akadásom volt. A gerinces bot azért is kell, mert többnyire Jig jellegű csalikkal, ill. gumi gilisztákkal és egyéb kreatúrákkal horgászunk és ezeket apróbb rángatásokkal vontatjuk be, melyhez kellően merev bot szükséges, a lágy bot pedig megnyúlik és nem tudjuk elérni a kívánt élethű mozgást a csalinkkal.
Az orsó: 20-as ill. 2000-es méretű orsókat használok, a lényeg, hogy megbízható legyen, finom futású, szépen rakja a zsinórt és a súlya harmonizáljon a botunk súlyával.
A zsinór: Jómagam mindig fonottal pergetek, de jobb minőségűeket választok. A nagy favoritom a méltán jóhírű, körszövött, amerikai power pro, mely ugyan egy kicsit hangos, de elnyűhetetlen. 0.15-ös vagy 0.19-es vastagságban használom. Egyes horgászok fluorocarbon előkét használnak, mely szinte láthatatlan, de szerintem szükségtelen, mivel gyengíti a szerelékünket és ha véletlenül egy csukesz csap le a csalinkra akkor könnyen eltépheti azt. Eleinte 20-22-es monofil zsinórral próbálkoztam, mondván hogy nincsenek olyan nagy fogai a fekáknak, de párszor pórul jártam és letépte a teljes szerelékemet egy-egy kiló feletti harcos. Fonottal ez még nem fordult elő. A fekete sügér a nagy szemeivel igen jól lát, de mégis azt tapasztalom, hogy nem törődik a zsinórral és szinte mindegy mit használunk, ha jó a csalink és éhesek.
A csalik:
Minden megszállott pergetőhorgásznak megvannak a kedvenc csalijai, titkos fegyverei amelyekben kellő hite és bizalma van. Ezzel én is így vagyok és most elárulok pár ilyen titkot. Az első számú kedvenceim a különböző gumigiliszták, úgymint a hosszú szalagos farkú "ribbontail worm", a szivar alakú "dinger worm" és a lapított végű "jelly worm"-ök. Ezeket lehet a legjobban, legingerlőbben rángatni és táncra bírni a vízben. Imádják a fekák. Használt márkák: Yum, Mann's, Culprit, Zoom, stb. Ezek beszerzése manapság pofonegyszerű, hála a világhálónak és 1-2 hét alatt a postaládánkban is van a megrendelt csodacsali az Egyesült Államokból. Nem tértem még ki a csalik színére. Érdemes kísérletezni, de ami nagy általánosságban elmondható, hogy a fekete és a sötétebb színek bizonyultak a legfogósabbnak. Ezek közül is kiemelkedő a fekete-piros, ill. a fekete-kék kombinációja ill. a barnás-zöld (watermelon seed, pumpkin seed), de nagyon jók még a vérvörös, a sötétkék és a sötétzöld színek is. A lehetőségek és kombinációk tárháza végtelen. Vannak csillámos-flitteres csalik is melyek a napfény hatására meg-meg csillannak a víz felszíne alatt, napos időben érdemes ilyenekkel próbálkozni. Nem csak a gumi giliszták bizonyulnak hatásos fegyvernek a fekák elleni küzdelemben. Bár itt meg kell említsem, hogy azzal is számolni kell, hogy az efféle lágy műcsalik igen sokszor esnek áldozatul a fekák vehemens kapásainak. Kegyetlenül megtépázzák azokat és horgászatonként többet is elfogyasztanak a készletünkből. A "ribbontail"-ek mellett különféle vízi "szörnyek" is eredményes csalik lehetnek, úgymint béka, rák, szalamandra, polip utánzatok és egyéb különféle megmagyarázhatatlan gumi lények.
A gumi csalik mellett természetesen a hagyományos wobblerekkel is eredményesek lehetünk. Egyes pergetők előszeretettel horgásznak felszíni csalikkal is, mivel az ezekre történő rávágások rendkívül látványosak tudnak lenni. Felszíni popperek, "walk the dog"-ok is kellően fel tudják ingerelni a kíváncsi fekákat. A felszíni béka imitációk különösen fogós csalik, közülük is talán a legfogósabb a Japán Deps - Basirisky méregdrága műbékája, de például az egyszerű és hagyományos körforgókkal, pl. a Mepps "Black Fury"-val is már többször eredményesen horgásztam. Sőt az első hazai fekete sügeremet is egy 2-es Mepps-el fogtam. Szintén speciálisan fekete sügérre kifejlesztett csalik a különféle Jig-ek és Spinnerbaitek is, melyekkel szintén érdemes próbálkozni.
A horog és a szerelék:
Horognak feltétlenül jó minőségű speciális
Offset horgot válasszunk. Javasolt márkák: Illex, Daiwa, Gamakatsu, VMC, stb. Méretnek én többnyire 4/0-ásat használok, néha 5/0-ásat. Ha óvni akarjuk a sügereket akkor hozzám hasonlóan mindig
nyomjuk le fogóval a horog szakállát!!! Ezzel megnehezítjük ugyan a dolgunkat, de a halnak jóval kevesebb fájdalmat okozunk a horog kiszabadításakor. Speciális fekete sügeres szerelék a
Texas, a
Carolina és a
Florida Rig. Ezek elkészítése pofon egyszerű. A két első szerelék típus csúszó ólommal van ellátva. A különbség csupán a kettő között annyi, hogy a Texas rig-nél közvetlenül a csali felett van rögzítve az ólom, míg a Carolinánál a csali felett 20-30cm-re, míg a Florida rig esetében egy becsavarható (screw in) ólmot csavarunk a gumi csalink orrába. Az ólom súlyát a csalink méretétől függően 1-10grammig változtathatjuk. Jómagam többnyire 2gr-os csúszó ólmot szerelek fel a Texas rig-es szerelékemre, mivel így lassabb süllyedés érhető el. Annyi eltérés van az általam alkalmazott szerelékben, hogy én nem fixálom le a csúszó ólmot és hagyom szabadon csúszkálni. Ha észrevesszük, hogy a fekák a felszín közelében mozognak ill. táplálkoznak akkor érdemes levenni a csúszóólmot és szabadon lebegtetni a csalinkat az orruk előtt. Ez a csel többnyire be szokott válni. A legtöbbször mégis a fenéken óvatosan pedzegtetett gumi csalinak vernek oda, de nem ritka az sem amikor az éppen becsobbanó csalit szinte reptében kapja el. Ez a kedvenc kapásom, pazar látvány.
A csalinkat feltétlenül úgy fűzzük fel, hogy a horog hegye rejtve legyen a gilisztánk, vagy gumi "szörnyünk" belsejében. Ezáltal "bokorugróvá" válik a csalink és így könnyedén és akadás mentesen meghorgászhatjuk a bedőlt fák környékét, hínárfoltokat és nádtorzsákat, melyek optimális búvóhelyei lehetnek a fekuszoknak.
